Felkészülés, taktika

Felkészülés

Mivel a Mátrabérc hazánk egyik legnehezebbnek tartott terepfutó versenye, a felkészülés előtt érdemes tisztán látni mire vállalkozik a sportoló. Ezen alapkritériumok hiányában nem valószínűsíthető a tisztes helytállás. Amíg ezek nincsenek meg, javasoljuk a teljesítménytúrán való részvételt, vagy a rövidebb távok teljesítését. A 10 órás limitidő sportosan, túrázva, vagy alig futva nem kivitelezhető. A terep jellege, hossza és az áprilisi időjárás azok a tényezők, amire fizikálisan és fejben egyaránt készülni kell.

A fizikális minimum, ami elvárható a rajthoz álló versenyzőtől, hogy a verseny előtti évben stabilan teljesítsen minimum egy-két, legalább hat óra hosszú szintes terepfutást. A Mátrabérc évében a sportoló felkészülése legyen rendszeres és kellően specifikus. Minimumnak kell tekinteni a heti háromszori futást. Ezen futások hossza időben legalább el kell érje alkalmanként az egy-két órát, illetve ne csak síkon, hanem szintes terepen is történjenek, hisz a Mátrabércen elenyésző a sík , illetve aszfaltos rész.

Lehetőség szerint látogasson el a versenyző hasonló karakterű, de távban rövidebb futóbarát túrákra, illetve futóversenyekre a Mátrabérc előtt, ahol belekóstolhat egy terepverseny jellegzetes terhelésébe, illetve szembesülhet az esetlegesen felmerülő és megoldandó problémákkal, tesztelheti felszerelését, frissítését, erőbeosztását.

Megfelelő számú jelentkező esetén lehetőség van az útvonal egyes részeinek vagy egészének a szervezőkkel történő bejárására, a versenyt megelőző hetekben.

Taktika

A terepfutás bár tömegrendezvény, erőbeosztás szempontjából mégis inkább egyéni versenynek felel meg. Verseny közben szinte csak magunkra számíthatunk (a frissítő pontok kivételével), magunk kell megoldjunk minden felmerülő problémát, magunknak kell megtalálni a számunkra legideálisabb sebességet, függetlenül a mezőny többi tagjától. Ez utóbbi az egyik legnehezebb feladat, nem foglalkozni senkivel, csak magunkra figyelve, saját erőnket beosztva futni. A verseny nem Kékestetőig tart, sőt igazán csak valahol ezután kezdődik. Ezt érdemes elmondogatni jó párszor az első órákban magunknak, mert a versenyláz könnyen magával ragadja a futót és sokan nagyon elfutják magukat az első órákban, amiért később nagy árat kell fizetni.

Lehetőleg kerülni kell minden fölösleges iramváltást. Minimalizálni érdemes a hosszabb megállásokat és a frissítőkön eltöltött időt. Fontos, hogy a lehető legkevesebb, de még biztonságosan elég plusz felszerelés, étel és ital legyen nálunk.

Az energetika és a folyadékháztartás megfelelő szinten tartása az egyik legfontosabb feladat a sikeres teljesítés érdekében. Az ajánlott minimum folyadékbevitel 0.5L / óra, minimum szénhidrátbevitel 40g/óra, só 0.5g/óra. Ez egyénileg testméretek, edzettség, tempó és időjárás szerint nagyban változhat.

Rosszullét, sérülés esetén tiszta fejjel meg kell próbálni mérlegelni, ez elsődlegesen a versenyző feladata. Egyrészt, mint minden sportnak, a terepfutásnak is fontos az egészségmegőrző szerepe. Versenyen se kockáztassuk azt túlzottan. Másrészt el kell tudni viselni az ultrafutás normálisnak mondható kisebb fájdalmait, amik nem okoznak hosszútávú sérüléseket, mint pl. izomfájdalmak, vízhólyagok, gyomorproblémák, szomjúság, stb. Ne szégyelljünk probléma esetén a futótársaktól, vagy bárki mástól segítséget kérni, ha azt mi nem tudjuk megoldani.

Csak bejáratott és bevált, a körülményeknek megfelelő felszerelésben szabad nekiindulni a távnak! A frissítésünk gondoljuk végig még a verseny előtt. Tanulmányozzuk a pálya útvonalát, a frissítőpontok elhelyezkedését, azok kínálatát. Ne a verseny reggelén próbáljuk eldönteni milyen frissítőt viszünk magunkkal, előző nap érdemes ezeket összekészíteni. A rajthelyre fontos időben megérkezzünk, hogy kellően összerendezve állhassunk a rajtvonalhoz. Itt sportképességeinknek megfelelően helyezkedjünk el, engedjük előre a dobogóért küzdőket, már csak azért is, hiszen ez nem az a verseny, melynek kimenetele az első kanyarban dől el.

Lőrinc Olivér